2015. április 5., vasárnap

Különleges palacsintatorta

A palacsintatorta lássuk be, nem egy bonyolult dolog. Nem feltétlen hosszadalmasabb az elkészítése sem, mint bármely más tortának. Ha azonban szeretnénk kicsit feldobni, valami extrát hozzáadni, amitől garantáltan mind a tíz ujját megnyalja a vendégsereg, akkor meg is van a tökéletes recept.


Hozzávalók:

- kerek babapiskóta/normál méretű kisebb darabokra törve
- 1 csomag vanília puding és az elkészítéshez szükséges hozzávalók
- 1 csomag csokipuding és az elkészítéséhez szükséges hozzávalók
- meggybefőtt, magozva + a befőtt leve
- 1 csomag puncspuding
- kakaópor
- palacsinta

Elkészítés:

A palacsinta elkészítése a szokásos módon történik, azonban, ha csak a tortához elegendő mennyiséget szeretnénk sütni, akkor kevesebb alapanyagból dolgozzunk, kb. +/- 10-13 palacsinta már elegendő lehet, de érdemes többet sütni, biztos ami biztos, úgyis el fog fogyni.

Egy magas falú tál, pl. jénai vagy tortaforma alját kibéleljük a babapiskótával, úgy hogy mindenhova jusson. Ha szükséges félbe is lehet őket törni a szélénél, és a lapos felük legyen alul.

Elkészítjük a csokipudingot a csomagolásán leírtaknak megfelelően, majd ráöntjük a babapiskótára. Ezt követően kakaós palacsintákat gyártunk, és a feltekert palacsintákat szépen az edény szélétől haladva elkezdjük csigaház alakban rátenni a csokipudingra egymás után, vonalban haladva.



Ha az utolsó palacsintát is leraktuk, elkészítjük a vaníliapudingot, majd ráöntjük a palacsintákra. Ezután jöhetnek a magozott meggyek, rá a vanília pudingra.





Végezetül pedig a befőtt levéből elkészítjük a puncspudingot, s tej helyett használjuk a levet. Ha kész, nyakon öntjük vele az egész finomságot, s hagyjuk kihűlni, majd hűtőbe tesszük. Akár másnap is tálalható, annál jobban összeáll.




Érdemes arra figyelni, hogy ne akarjunk túl nagy átmérőjű tállal dolgozni, mert akkor széteshet. Nekem a jénais megoldás vált be, a 32 cm-es tortaformánál kicsit szétesve lehetett kiszedni. No persze a csúnya süti attól még lehet finom süti. :)


2015. április 2., csütörtök

Krumplis tészta, az elronthatatlan kedvenc

Három szóval jellemezném ezt az egyszerű ételt: olcsó, finom, gyors. Tehát bátran nekiállhatnak az abszolúte kezdő, a konyhában még bizonytalan, viszont annál lelkesebb lányok, nők, fiúk és urak, de az épp időhiányban szenvedő, és a kevésbé lelkes, gyorsan, valami könnyen összerittyenthetőre vágyóknak is ajánlom. Nagyon jó választás, ha az ember a hónap végén már a fizetést várva, szeretne valami kevés anyagi befektetést igénylő, tápláló ételt készíteni.

Hozzávalók (kb. 4 adagra)

- 1 fej hagyma (vörös és lila is jó)
- 5-6 közepes méretű krumpli (kb. 0,5 kg)
- pirospaprika (édesnemes)
- só, bors, oregánó, babérlevél
- étolaj
- víz
- kockatészta (125 g - én a negyed kilós zacskónak kb. a felét öntöm bele)

+ízlés szerint egy kis kolbász a pikáns ízhez

A krumplit megpucolom, megmosom, és kockára összevágom. A hagymát szintén megpucolom, összevágom apróra, majd a kiválasztott, minimum 30 cm körüli átmérőjű, legalább 13-15 cm magas edénybe szedem. Annyi olajat öntök rá, hogy az edény alját ellepje, és addig pirítom, amíg üveges, kissé áttetsző lesz. Hozzáadom a pirospaprikát (kb. egy evőkanál), összekeverem, és felöntöm vízzel (kb. 4 dl). Beleteszem az összevágott krumplit, majd jöhetnek a fűszerek - só (nem kell sajnálni, a krumpli felveszi, 1 teáskanál mehet, utólag még sózható), kis bors, oregánó és egy babérlevél. Összevágom a kolbászt és azt is hozzáadom. Annyi víznek kell lennie az edényben, hogy a krumplit ellepje, így ha a 4 dl nem volt elég, öntök még hozzá. Kb. 20 perc alatt megfő, ezt úgy ellenőrzöm, hogy villát szúrok egy krumpliba. Ha már puha, akkor hozzáadom a tésztát is. A végére a vizet szépen fel is veszi a krumpli és a tészta. Én szaftosabban szeretem, ezért még adok hozzá egy kis vizet, mielőtt félreteszem kicsit összeállni.

Tálalható savanyúsággal, én a magam részéről tejföllel eszem, isteni finom. :)

2015. április 1., szerda

Rántott sajtgolyók

Sokan fogják a fejüket vendégvárás előtt, hogy mit is tegyenek a rokonok, barátok elé az asztalra, ami könnyű, mégis egyszerű. Franciasaláta már százszor volt, a pizza is lejárt lemeznek számít, miután minden változatát elkészítették, de a töltött csirkére se idő, se kedv, esetleg anyagi keret sincs.

A sajtgolyó nagyon egyszerű, kiadós, és nem is drága mulatság. Akárhányszor csináltam, mindig kelendő volt, csak úgy, mint a receptje.

Kb. 30-40 darabhoz 30 dkg sajtot (én trappistával csináltam) lereszelek, hozzáadok 2 tojást, 3-4 evőkanál lisztet, kicsi fokhagyma (őrlemény is lehet), csipet só és bors. Ízlés szerint ízesíthető egyéb módon is például petrezselyemmel, pritaminpaprikával stb.
Összekeverem a hozzávalókat, s egy lágy, de nem folyós masszát kapok. Olajos vagy vizes kézzel kis golyókat formázok (kb 2-3-4 cm átmérő), zsemlemorzsába forgatom, s bő olajban kisütöm.

Ennyire egyszerű. Tálalható fő fogásként körettel, de salátával is könnyű menü része lehet. :)

Salátával

Rizzsel és zölséggel

Mézeskalács húsvétra? Miért ne?

Hát igen... Ez van, ha az ember párjának kedvenc süteményéül ez választtatott. Az azonban korántsem mindegy, hogy mennyi időt és energiát vesz igénybe az elkészítése. Annyi kipróbált recept, csúfos kudarc, kőkeménnyé sült próbálkozás és fogadalom után, hogy soha többé nem csinálok, végre sikerült! Pont húsvétkor? Na és?

Visszaemlékszem az elmúlt évek karácsonyaira, az elkeseredett szenvedésre: a tészta túl száraz, nem nyúlik, szakad, keményre sül. Pedig becsületemre váljék, még a házikót is kiizzadtam. Ígérték a sütőoldalakon, hogy ó, ez lesz a mennyeknek kapuja, ilyen mézeskalácsot még nem is ettél. Hát valóban. Ilyen rosszakat még soha.

A most elkészített tészta tökéletes volt. Nem akartam hinni a szememnek. Lágy volt, nyújtható és könnyű. Titokban végig vártam a buktatót. Á, túl szépen indul, tuti olyan keményre fog sülni, hogy inkább magamnál tartom majd önvédelmi fegyvernek. És nem! Szép puhára, aranybarnára és omlósra sült. Nem vagyok egy mézeskalács rajongó, de bevallom, szívesen majszolgattam.

Hát íme a recept:

Hozzávalók:

-7 evőkanál cukor
-8 dkg vaj
-2 tojás
-1,5 evőkanál tejföl
-7 evőkanál méz
-1 teáskanál szódabikarbóna
-1 evőkanál mézeskalács fűszer
-50 dkg liszt

A fenti mennyiségeket igény szerint lehet változtatni, nekem ennyi alapanyagból egy nagy doboznyi adag jött ki (kb 50 db).

Elkészítés:

A cukrot, a vajat, a tojást, a tejfölt és a mézeskalács fűszert összekeverem egy tálban. A mézet és a szódabikarbónát megmelegítem a tűzhelyen, amíg el kezd forrni. A méz és a szódabikarbóna egy habzó állagú folyadékot fog képezni. Pár rottyanás után hozzáöntöm a tojásos keverékhez. Szépen apránként hozzáadagolom a lisztet és közben keverem. Ha már elég sűrű, a fakanalat lecserélem a kezemre, és innentől szépen összegyúrom a tésztát. Akkor lesz jó, ha már megáll egyben, de nem túl száraz. Kicsit tapadós, de egyben kell lennie.

Eddig minden recept, amit olvastam, azt írta, hogy néhány órára, akár egész éjszakára tegyem a hűtőbe. Hát, mivel a hűtés után nekem nagyjából dolgozhatatlanok voltak a tésztáim, felhagytam ezzel is, és egyből kinyújtottam.

Mivel egyszerre nehéz az egész adag tésztát kinyújtani, kettészedem, és az egyik felét még az edényben hagyom. A kinyújtandó tésztát kinyújtom (pici liszt mehet rá, de nekem anélkül is ment) félujjnyi (kb.5mm) vastagra, majd kiszaggatom formával. Ha valaki nem akarja túlcicomázni, egy egyszerű borospohár is megteszi, mint pogácsaszaggatásnál.

Ha ez megvan, akkor belerakom a tepsibe (nem vajaztam ki, de ki lehet amúgy), és az előmelegített sütőben 180 fokon kb. 6-8 perc alatt sül meg aranybarnára. Függ természetesen a sütő erejétől is, így érdemes ránézni, nehogy túlsüljön.

Díszítés:

Én általában nem vagyok a cukormáz híve, így csokival szoktam bekenni, de volt már cukormázas verzió is. Az elkészítése nagyon egyszerű, mindössze tojásfehérje és porcukor (szigorúan porcukor, tapasztalat!) kell hozzá. Vigyázni kell, mert a tojás irdatlan mennyiségű cukrot vesz fel, és jártam már úgy, hogy ki kellett dobjak egy csomó mázat. Ha egész tojásfehérjét használunk, akkor kb. 4-5 evőkanál máz fog kijönni, ami nem kevés, ha csak díszítésre, vonalak húzkodására kell. Ehhez mérten, én mindig csak fél fehérjét teszek a tálba, és elkezdem a habverővel felverni. Hozzáadagolom apránként a cukrot, egészen addig, amíg kemény és szilárd anyag jön létre. Ha elfogy, még mindig ott  a másik fél fehérje.

Ha csokival fedem be, akkor kis edénybe belerakom az összetördelt táblás csokit, mellé egy pici vaj és egy evőkanál tej, összeolvasztom (nem leégetem!), és ha kész, egy kiskanál vagy spatula segítségével rákenem a kihűlt mézeskalácsokra. :)