Hát igen... Ez van, ha az ember párjának kedvenc süteményéül ez választtatott. Az azonban korántsem mindegy, hogy mennyi időt és energiát vesz igénybe az elkészítése. Annyi kipróbált recept, csúfos kudarc, kőkeménnyé sült próbálkozás és fogadalom után, hogy soha többé nem csinálok, végre sikerült! Pont húsvétkor? Na és?
Visszaemlékszem az elmúlt évek karácsonyaira, az elkeseredett szenvedésre: a tészta túl száraz, nem nyúlik, szakad, keményre sül. Pedig becsületemre váljék, még a házikót is kiizzadtam. Ígérték a sütőoldalakon, hogy ó, ez lesz a mennyeknek kapuja, ilyen mézeskalácsot még nem is ettél. Hát valóban. Ilyen rosszakat még soha.
A most elkészített tészta tökéletes volt. Nem akartam hinni a szememnek. Lágy volt, nyújtható és könnyű. Titokban végig vártam a buktatót. Á, túl szépen indul, tuti olyan keményre fog sülni, hogy inkább magamnál tartom majd önvédelmi fegyvernek. És nem! Szép puhára, aranybarnára és omlósra sült. Nem vagyok egy mézeskalács rajongó, de bevallom, szívesen majszolgattam.
Hát íme a recept:
Hozzávalók:
-7 evőkanál cukor
-8 dkg vaj
-2 tojás
-1,5 evőkanál tejföl
-7 evőkanál méz
-1 teáskanál szódabikarbóna
-1 evőkanál mézeskalács fűszer
-50 dkg liszt
A fenti mennyiségeket igény szerint lehet változtatni, nekem ennyi alapanyagból egy nagy doboznyi adag jött ki (kb 50 db).
Elkészítés:
A cukrot, a vajat, a tojást, a tejfölt és a mézeskalács fűszert összekeverem egy tálban. A mézet és a szódabikarbónát megmelegítem a tűzhelyen, amíg el kezd forrni. A méz és a szódabikarbóna egy habzó állagú folyadékot fog képezni. Pár rottyanás után hozzáöntöm a tojásos keverékhez. Szépen apránként hozzáadagolom a lisztet és közben keverem. Ha már elég sűrű, a fakanalat lecserélem a kezemre, és innentől szépen összegyúrom a tésztát. Akkor lesz jó, ha már megáll egyben, de nem túl száraz. Kicsit tapadós, de egyben kell lennie.
Eddig minden recept, amit olvastam, azt írta, hogy néhány órára, akár egész éjszakára tegyem a hűtőbe. Hát, mivel a hűtés után nekem nagyjából dolgozhatatlanok voltak a tésztáim, felhagytam ezzel is, és egyből kinyújtottam.
Mivel egyszerre nehéz az egész adag tésztát kinyújtani, kettészedem, és az egyik felét még az edényben hagyom. A kinyújtandó tésztát kinyújtom (pici liszt mehet rá, de nekem anélkül is ment) félujjnyi (kb.5mm) vastagra, majd kiszaggatom formával. Ha valaki nem akarja túlcicomázni, egy egyszerű borospohár is megteszi, mint pogácsaszaggatásnál.
Ha ez megvan, akkor belerakom a tepsibe (nem vajaztam ki, de ki lehet amúgy), és az előmelegített sütőben 180 fokon kb. 6-8 perc alatt sül meg aranybarnára. Függ természetesen a sütő erejétől is, így érdemes ránézni, nehogy túlsüljön.
Díszítés:
Én általában nem vagyok a cukormáz híve, így csokival szoktam bekenni, de volt már cukormázas verzió is. Az elkészítése nagyon egyszerű, mindössze tojásfehérje és porcukor (szigorúan porcukor, tapasztalat!) kell hozzá. Vigyázni kell, mert a tojás irdatlan mennyiségű cukrot vesz fel, és jártam már úgy, hogy ki kellett dobjak egy csomó mázat. Ha egész tojásfehérjét használunk, akkor kb. 4-5 evőkanál máz fog kijönni, ami nem kevés, ha csak díszítésre, vonalak húzkodására kell. Ehhez mérten, én mindig csak fél fehérjét teszek a tálba, és elkezdem a habverővel felverni. Hozzáadagolom apránként a cukrot, egészen addig, amíg kemény és szilárd anyag jön létre. Ha elfogy, még mindig ott a másik fél fehérje.
Ha csokival fedem be, akkor kis edénybe belerakom az összetördelt táblás csokit, mellé egy pici vaj és egy evőkanál tej, összeolvasztom (nem leégetem!), és ha kész, egy kiskanál vagy spatula segítségével rákenem a kihűlt mézeskalácsokra. :)
